Júniusi esszencia – Amit valóban le lehet már tenni

A június energiája a rálátást erősíti fel. Mint mikor Thézeusz bement a labirintusba, és annak mélyén szembenézett a Minotaurusszal. A bejutáshoz egy aranyfonal volt nála, amivel könnyedén kitalált, és egy diadém, amivel pedig a belső látást szimbolizálva üzeni, hogy minden belső „szörnyre” képes rálátni az ember. A Minotauruszt pedig úgy győzte le, hogy megfojtotta azt. Tehát a hangját vette el tulajdonképpen a szembenézésen keresztül.

Ez a hónap támogat, hogy a belső labirintusban ráláthassunk, bevilágíthassuk azt, ami eddig üvöltve riasztott minket az otthon, család, gyökerek területeken. Most nem az a hangsúlyos, mit teszel vagy épp nem teszel. Inkább az, hogy mi az, amit már nem cipelsz tovább.

Nem kell már félkapcsolatokban lenned.

Nem kell tovább életben tartanod azt, ami már kifutott.

Nem kell bizonygatnod az értéked.

Nem kell kierőltetni a jövőt.

Nem kell tovább a „majd egyszer” történetekben lenned.

Ezzel nagyon szépen látszik az is, hogy mély belső – személyiség, identitás szintű tisztulás is zajlik, illetve a lehetőség adott ezen a területen is. Minőségileg tudsz felszabadulni. Ami ugye azt jelenti, hogy felismerheted a csöbörből – vödörbe helyzeteket. Amikor ugyan az a lemez fut, csak éppen pepitában. Itt persze nem az a lényeg, hogy kitöröld, vagy kijavítsd magadban ezeket, csupán annyi, hogy vedd észre hol játszod ezt magaddal.

Az elme tart az ismeretlentől, és gyakran könnyebb a megszokott sémák és működések szerint tenni, gondolni, érezni. Ha ilyesmivel találkoznál magadban csak elegendő nyugtázni, hogy „oké, ez is én vagyok”. És egyébként pedig beengedni azt, hogy ez mellett még számtalan más féle is lehetsz. Érezhetsz, gondolhatsz, és akár tehetsz is olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél. Legyenek ezek akár szimpatikusak, akár kevésbé kellemesek. A lényeg mindenkor annyi, hogy merj az lenni, aki vagy. Hiszen mindennel együtt vagy tökéletes, egész, és teljes. Váratlan gondolatok, új lehetőségek, új irányok mutatkozhatnak meg a hónapban.

Vedd észre hol lázadsz önmagad ellen. És ugye már tudod, hogy nem baj, ha lázadsz. Elég ha felismered ezt is.

Amikor nem akarod megváltoztatni azt, ami épp van, akár bent – akár kint… na akkor jön a megengedés és egy olyan fajta felszabadulás, amit el sem tudsz képzelni. Pont ettől lesz más, nem jobb vagy rosszabb, csak más. Mert nem tudod elképzelni.

A belső bizonyosság, a rendezésedbe – hisz Te teremted a saját valóságodat -, vetett hit vezessen. Tudd, hogy bármi is történik, vagy nem történik éppen, az tökéletesen rendben van. Nem a kijönni akarás hoz változást, hanem az ezekkel való egyéolvadás.

A külvilágban tapasztalhatod azt is, hogy most minél jobban kontrollálni akarnád a dolgokat, annál inkább irányíthatatlanná válhatnak a dolgok.

Hagyd menni, ami menni akar. Hagyd bedőlni, ami bedőlni akar.

Nem kell félned, és félhetsz is. Nem számít.

Pontosan ott vagy, ahol lenned kell.

Légy jelen – a pillanatokban. Ha jönnek az érzelmek, gondolatok engedd őket.

Az irány, a vezérfonal a hónapban a Herkules mitológiához kapcsolódik. Ő volt a hős, aki 12 próbán mérette meg önmagát, isten emberségét. A végső, egyben utolsó próbatétel az volt, amikor önmagának állított máglyán égette el saját magát. Zeusz látván az áldozatot, emelte fel az Olymposzra, és így vált félistenből istenné. Persze nem kell megijedni ettől, a szimbolika ugyanis nagyon szépen mutatja a tűz, vagyis a fény átalakító erejét. Amikor már mindent megismertél, félelmeket, sötétet, vágyakat stb. akkor az önmagad teljes feláldozása, az emberséged feláldozását jelenti. Minden kötődéstől, ragaszkodástól mentessé válni, és ez hozza el a megvilágosodást.

Ez nem azt jelenti, hogy az emberségedet kellene megtagadnod, vagy repkedned a dimenziók között… a szétválasztottság illúzió. Nincs különálló ember vagy lélek, hiszen ezek egyek.

Az érzelmek, gondolatok, cselekvések azok, amiktől függetlenné tudsz válni.

Amikor szereted magad, akkor is, ha azt hallod a fejedben, hogy hibáztál.

Amikor szereted magad, akkor is, ha a múltban ért csalódások miatt vannak részeid akik reményvesztettek.

Amikor szereted magad, akkor is, mikor épp gyűlölöd azt, aki vagy.

Amikor szereted magad, akkor is, mikor teszel dolgokat, amik nem úgy sülnek el, ahogy épp gondoltad.

Amikor szereted magad, akkor is, amikor félsz, kételkedsz.

Amikor szereted magad, akkor is, ha épp nem vagy boldog. Mert a boldogság nem kell, hogy cél legyen.

Talán ez a június legnagyobb ajándéka.

Hogy nem kell legyőznöd magad.

Nem kell jobb emberré válnod.

Nem kell kijavítanod a múltat.

Nem kell megszerezned a jövőt.

Csak meglátni azt, ami van.

A labirintus valójában nem azért épült, hogy ki akarj jönni, és nem is azért, hogy örökre benne maradj.

Hanem azért, hogy egyszer felismerd: mindig nálad volt a fonal.

És amikor ezt meglátod, már nem a kijáratot keresed.

Egyszerűen csak hazatalálsz – önmagadba.

Köszönöm, hogy itt vagy, hogy elolvastad, és hogy vagy, aki vagy!

Berni

(kép: Pinterest)