Érdekes ellentmondás rejlik ebben a mondatban, mert amíg a KÉTség dolgozik Benned, addig nem tudsz EGYségben lenni. Ugyanakkor pedig valójában a KÉTség vezet el az EGYségbe.

Akkor most, hogy van ez?
Ne elmével, agyból akard ezt megérteni, mert az tévútra visz. Próbáld meg megérezni, a Lelkedből, a Szívedből.
Engedd meg, hogy mutassak egy általam felismert nézőpontot.

Mit is jelent az, ha kétségben vagyok?
Kétség az, amikor belül, Benned, egymásnak feszülnek a kételyek, amik valójában az elmédből, a múltadból, a hozott mintákból, tudatalattiból és a megélt tapasztalataidból állnak össze. Ezek által alakul ki Benned a bizonytalanság és a félelmek. De Te is tudod, hogy a kettősség világában élünk, és a dualitás vagyis a polaritás, egy az Univerzum törvényei közül. Mindig jelen lesz ebben a világban, vagyis nem árt, ha az ember tudja ezt tudatosan kezelni önmagában.
Szoktuk mondani, hogy „az éremnek két oldala van”. Vagyis valójában, ahhoz, hogy valamit megismerjek teljesen, EGYségében, kell, hogy ismerjem mindkét oldalát. Amíg valamit nem ismerek minden szempontból, addig nem tudom, hogy az igazából milyen.
Olvashatok én a biciklizésről például, és elméletben elsajátíthatom minden csínját-bínját, vagy beszélhetek a barátaimmal, akik már bicikliznek, a biciklizésről, és tulajdonképpen elhihetem nekik, hogy az ő tapasztalataik az igazak, de amíg én nem próbáltam ki milyen tekerni, meg tudok-e állni a bringámmal, anélkül, hogy felborulnék és így tovább, addig nem tudom, hogy milyen is bringázni.
Tehát amíg nem tapasztaltam meg, addig nem tudom ténylegesen eldönteni, hogy ez nekem megy vagy nem, tetszik vagy nem, és szeretek-e bringázni.
Ahogyan a biciklizésnél is tapasztalatokon keresztül tudom felmérni a kerékpározás rejtelmeit, úgy az életemben lévő megélések is így működnek. A Lélek a megtapasztalásokon keresztül tör egyre felfelé, tehát a KÉTségeken, félelmeken keresztül ismerem meg önmagam, a belső folyamataimat.

A társadalom, a neveltetés, az emberek véleménye alapján sosem fogunk tudni valódi felismeréseket kapni. Valahol a gyermeki énünk kellene, hogy előhozzuk magunkból. Amikor még a felfedezés öröméért csináltunk dolgokat, játékból, és felszabadultan. Mikor kicsi voltál és azt mondták Neked, hogy ne nyúlj a kályhához, mert megégeted magad, akkor mit csináltál? Hát persze, hogy odanyúltál. Vagyis a megtapasztaláson és a fájdalmon keresztül rájöttél, hogy oké, ez tényleg éget.
Ugyan ilyen az életünkben megjelenő összes kétség, félelem is. Megtapasztaljuk, hogy aztán rájöjjünk a saját igazságainkra, és megismerjük magunkat.
Amikor a saját bőrödön keresztül tapasztalsz dolgokat, azok hoznak valódi felismeréseket. Ezek lehet, hogy nem mindig a legkellemesebbek, és lássuk be, gyakran fájdalmasan éljük meg ezeket.
De Te nem az elméd vagy, csakis az elméd, az egód minősíti ezeket fájdalmasnak.

Azt aki Te valójában vagy, nem tudja semmi sem sérteni, semmi sem bántani.
Az elméd az ami szenved.
Biztosan Te is hallottad már ezt a kifejezést: “Vérig van sértve”
Ennek az energetikai magyarázata a következő: a vér az egó hordozója.
Tehát csakis az egó az ami sértődik, bántva érzi magát, vagy tombol valami miatt, ami számára nem tetszik.
Legyél szemfüles (vagyis lásd a belső látásoddal önmagad, és halld meg a Lelked)

Ha meglátod, hogy ezek a dolgok (a félelmek, kétségek, stb.) visznek előre, egyre közelebb ahhoz, aki Te valójában vagy, akkor más megvilágítást nyer az egész. Elkezded másképp látni, és ha fényt viszel ezekre a részeidre, vagyis szembenézel ezekkel a félelmekkel, kételyekkel, akkor már nem is lesz akkora ereje, vagy hatalma feletted.

Folytatás a 2.részben, kattints ide.

Lugosi Bernadett